Legnagyobb sajnálatomra még nem megy igazán jól a kaszálás, van hova fejlődni. Például már tudom, hogy a száraz füvet szinte lehetetlen normálisan kaszálni, és sokkal jobb, ha 30 cm-es állapotáig "kapom el", mert utána már nagyon nehéz rendet tenni, és sok maradékot kell a sorok közül kivinni. 

További tapasztalat, hogy kell a talajba az élő anyag, és spec. magkeverék is, hogy normális vegetáció legyen a tarackok helyett. Néztem az Amalgerolt és az EMbio-t is, valamelyiket próbára teszem ősszel. Magkeveréknek ott az ÖMKi Élő Sorköz vetőmagkeverék, erről elég jókat olvastam. 

Idén különösen fontos, hogy ne legyen nagy a takaró növényzet, mivel igen sok az eső, így a növényzetben jól érzik magukat a gombák. A tápanyaghiánnyal súlyosbítva nem nézek túl szép termésátlag elé, főleg, hogy 1,5 kg/tőkében korlátozom is a szőlőt. Tovább rontja az esélyeket, hogy semmilyen felszívódó szert nem használok, de hát mindenkinek vannak becsípődései...

Sok zöldmunka, aztán majd meglátjuk. 

Megvolt az első nagy kaszálás folytatása, 1200 m2, 6 óra szintidővel. 

Minden évben megfogadom, hogy időben nekiállok a fűnyírásnak, de nem sikerül. Ha nem nőtt volna térdig a gaz, sokkal egyszerűbb lett volna a dolgom. Sebaj, szeretem a kihívást. Lassan kezdek ráérezni a dologra, de a szőlőben nehéz forogni, és nem mindig kapom el az ideális ívet. Mivel a kaszálás a sok gyakorlással lesz egyre jobb, így még sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy jó legyek benne. A kezdet mindenesetre jó, nem ment el a kedvem. 

Ez a látkép mindenesetre sokat segít a motivációmban. 

A kaszálás után még bordói lével végigszórtam az ültetvényt, pont a virágzás előtt, így már csak reménykednem kell a jó termésben. 

Végre sikerült élesben is kipróbálnom a kaszámat. 

Ez egy osztrák Schröckenfux kasza (továbbiakban csak Fux, mert leírni is borzalmas) ami egy 170 cm-es fa nyélből és egy 60 cm-es Vindobona kaszafejből áll. A fej pont jó nagyságú, még néha kicsit nagy is volt forgolódni. Ennek a végén van egy kővezető, így nem a pengére szalad fel a kő, ami megérte a pár száz forintos árkülönbözetet. Íme a kasza és a szőlő: 

Az ültetvény sajnos nem az enyém, de én művelem egész évben, cserébe megkapom a termést. A Balaton-felvidéken, Lovason található, pont rálátok arra a telekre, ahol anno nagyapám is művelt szőlőt.

A képen látszik, hogy az ültetvényt már jól felverte az aljnövényzet, így neki is estem. 

A sima füveket nagyon jól vitte, mint az álom. Pillanatok alatt leszedtem, nagyon jól haladtam. Volt azonban pár rész, ami egy más típusú, földön fekvő, sűrű növésű növénnyel volt benőve, azzal azért szenvedtem, de előkerült a kézi kasza, jól fogva jött az is. 

Összességében nagyon jó élmény volt, leszámítva az esőt, aminek hatására fel kellett függesztenem a kaszálást. De sebaj, a héten folytatom!

Eddig méltatlanul mellőzem a boraimat, most pótolom ezt a hiányosságot. 

Sok idő telt el, amíg a középiskolai boros kólától (nálunk leó, belegondolni is szörnyű, hogy ilyet ittunk) eljutottam a felsőkategóriás tételekig. Ezen folyamat zárásaként WSET középfokú borkóstolási tanfolyamot végeztem, majd 2018-ban beiratkoztam a "Soósba", ahol OKJ-s Borász lettem, így a két mérnök diplomám mellé van egy értelmezhető szakmám is. Idő közben, 2019-ben Budaörsön vettünk egy kis házat, amihez egy régi, lelakott sváb pince is tartozott. Lassan minden adott volt, hogy nekifogjak a borkészítésnek is (mondjuk a pincében meg kellett szűntetni a feszített tükrű medencét). 

Igen, kb.: 80 cm magasan állt benne a víz. De erről majd később.   

Ahogy életemben mindig, itt is szerencsém volt, mert 2019-ben közösségi borkészítés indult Budaörsön (Budaörsi Közösségi Borkészítők - BKB). Ennek az volt a lényege, hogy összeálltunk kis csapatba (15-20 ember), és az egyik BKB tag pincéjében elkezdtük kitanulni a fortélyokat. Mivel neki már 20 éves gyakorlata volt a témában, jó esélyekkel indultunk, és nem is csalódtunk. Vettünk két hordót (egyet én, másikat egy másik tag), elmentünk szüretelni, és vásároltunk hozzá egy kis kész, szedett szőlőt. Első évben így elég könnyen nagyon jó borunk lett, egy olaszrizling és egy cabernet franc.

A második év is abban a pincében telt, ott egy kicsit túlvállaltuk magunkat, 3 féle vörösből készítettünk klasszikus bordói cuvée-t, Villányból jött a Cabernet Franc, Szekszárdról a Merlot és Egerből a Cabernet Sauvignon. E mellett egy kis muskotállyal megbolondított furmint is készült, sajnos átvágták a szállítónkat, mert nem botrytises volt a szőlő, inkább rohadt (2020-ban nagy esők voltak). Ebben az évben már önálló borom is készült, egy Badacsonyi Olaszrizling, Borbély Tomi jóvoltából.Szóval sok volt az az év. 

2021-re készült el a saját pince, ekkortól már itt készítem a borokat. A Közösségi Borkészítés kicsit behalt, sok volt az előző év 5 szürete. Nagyon fellelkesültem, mivel ettől az évtől egy pici Lovasi ültetvényt is művelünk feleségemmel a Balaton-felvidéken. 500 tő olaszrizling, plusz egy kis vegyes vörös (kékfrankos, othello, és még ki tudja mi), így 2021-ben elég sok bor készült.

1. Van egy kis Mádi Furmint, pezsgő alapnak, egy unalmas hétköznap délután hoztam el a kombink csomagtartójában 2 mázsát, 16-os musttal, nagyon jó savakkal. 
2. Etyekről Sauvignon Blanc, reduktívan elkészítve, durva sav, durva test, a palackban szépen kisimult. 
3. Etyekről Malbec, ami nagyon érdekes, nem hasonlít a klasszikus Malbecre, inkább meggyes beütésű.
4. Badacsonyból Olaszrizling egy kedves ismerőstől, a Badacsony hegy délkeleti oldaláról, a hegy tetejéről, bakművelésű tőkékről, ez minden évben saját szedés, a mustfok itt 21 körül van. 
5. Lovasról van saját művelésű olaszrizling, itt is 21-es mustfokkal (szeptember közepén!), alacsony tőketerheléssel, az Öreg hegy tetején, löszös talajban, 
6. Valamint volt Lovasról "sorköz rozé" vörösből, 44 üveg sikeredett. 

Kicsit megszaladt, de legalább van elég borunk :)

2022-ben konszolidálódtunk, így csak a két alap helyről szüreteltünk, Badacsonyból és Lovasról olaszrizlinget, Lovasról a szokásos sorköz rozét, na meg kellett egy kis Tokaji Hárslevelű is, hogy ne legyen üres a hordó. 

Itt tartunk most, a technológiák kapcsán nemsokára jelentkezem. 

A sok eső miatt sajnos csak a kertben tudtam kipróbálni az új kaszámat. Még esetlen a fogásom, és a technikám is biztosan hagy kivetnivalót maga után, viszont működik a dolog. Nagyon gyorsan sikerült lekaszálnom ezt a zsebkendőnyi területet, viszonylag egyenletesen. A szélekkel sok esetben még nem tudok mit kezdeni, ezeket kézi kaszával szedem le, így tényleg kiegyensúlyozott lesz a végeredmény. Közben próbáltam művelődni, két csatorna is van, amin jók a tartalmak: 

Botan Anderson videók

Niels Johannsen videók

Utóbbi dán, de úgyis a technikát kell nézni, az pedig látszik. 

Jövő héten, ha nem lesz eső, kimegyek a szőlőbe, és megnézem, hogy muzsikál "élesben". 

Hirtelen felindulásból vettem egy kaszát, hogy megfelelő gondját tudjam viselni a szőlőnek. 

A füvet és egyéb zöld aljnövényzetet vágni kell, rendben kell tartani, ez világos, különösen, ha a szőlőről van szó. Mint minden normális ember, szétnéztem a piacon, mit kínálnak a nagy gyártók. A megfelelő teljesítményű Stihl benzines fűkasza ára 2023 elején 200 000 Ft felett járt, az egy fokkal környezetbarátabbnak tűnő akkus Makita szintén. Elsősorban nem is a költség a gond, hanem az, hogy folyik az olaj, széttépi a füvet, és mindent beterít a zöld. Ezen gondolkozva előbukkant valami több, mint 30 év távlatából: van egy halvány emlékképem nagyapám pincéjéből, ahol egy kézi kasza árválkodott magában, rozsdásan... 

Mivel a szőlőben csak rezet és ként használok, és a pincében is minimalizálom az adalékanyagok hozzáadását a borhoz, így kézenfekvő volt, hogy utánanézek a kézi kaszálásnak. 

Sajnos a magyar felhozatal ebből a szempontból elkeserítő. Néhány kaszás videón és minimális leíráson kívül semmit nem találtam. Egy évszázaddal ezelőtt mindenkinél ott volt a tudás, ma viszont elkeserítően kevesen tudnak jól kaszálni, pedig ezzel is lehet haladni, íme:

Kaszáló verseny

Spoiler, a kaszás gyorsabb, mint a motoros fűkaszás, nyilván egy nagyon gyakorlott emberről van szó, óriási pengével, de látszik, hogy teljesen versenyképes a hagyományos kézi kasza is. 

Két cég van, aki komolyabb kézi kaszákat forgalmaz őket be is teszem a leírásba. Azt meg kell jegyeznem, hogy ezek osztrák gyártmányok, a dallamos Schröckenfux név alatt futnak. A neten sokan ajánlottak még szlovén márkát (Struc Muta), azonban ehhez nincs sem mintabolt, sem elérhető tudás. Azért rendeltem egy fejet, megnézzük, mit tud a sógorokkal szemben. A legendásnak tűnő, ám már rég nem gyártott magyar szentgotthárdi kaszagyár egy-egy régi termékét nehéz kifogni, állítólag azok még nagyon jók. És íme azon forgalmazók, akik az osztrák terméket kínálják: 

Grube

Hobbikert

A szakirodalom áttanulmányozása után mindkét helyen nagyon készségesek voltak a távoli megkeresésekre, de az volt az érzésem, hogy a hobbikerthez kell mennem. Nem az ár miatt, nincs nagy differencia, de úgy tűnt, kicsit jobban értenek hozzá. 

Másnap már ott álltam az Óbudai címen, ami egy régi nyaraló alsó szintje. Csak bejelentkezéssel van mód a vásárlásra, leginkább hétfőn. Gergely, a tulajdonos nagyon készséges, egy órán keresztül mesélt kaszáról, élezésről, kalapácsolásról, tapasztalatokról. Nagy a választék (van nála olasz Falci is), minden tudást megkaptam, ami az induláshoz kell. Közben össze is szedtük az állítható nyelet, a kaszafejet, a köveket és az üllőt, plusz egy kézi kaszát, így egy komplett szett boldog tulajdonosa vagyok. Nem volt olcsó, de ezek kvázi örök darabok, nagyon profik, és ezzel állítólag nem megy el azonnal a kedvem.

Ha minden jól megy, pár napon belül lehetőségem is lesz kipróbálni, hála Gergelynek. Akkor mindenképpen jelentkezem. 

A blog a kaszálási és a borkészítési kísérletemről szól, meg persze arról, hogy így vissza tudom követni a történteket. És hogy ez hol találkozik majd? Természetesen a szőlőben, hiszen a bor szempontjából szinte minden ott dől el...